Manaps�g a zenehallgat�s �tvette az olvas�s, a d�dolgat�s, a besz�lget�s, vagyis val�j�ban szinte minden emberi p�tcselekv�s hely�t. Ha utazunk, ha v�rakozunk, elalv�s el�tt, reggeli alatt, munka k�zben. Szinte m�r �szre sem vessz�k, ha van, viszont azonnal f�lt�nik, ha nincs. Mint a szeretet. �s ha egy csup�ncsak kellemes t�nyez�t �ssze tudunk hasonl�tani az emberi �rzelmek legnemesebbik�vel, akkor �rdemes elgondolkodni azon, hogyan is jutott id�ig a zene �s mi v�r m�g r�nk a j�v�ben.

M�g ha figyelemrem�lt�nak is t�nik az ut�bbi �vekben t�rt�nt felgyorsul�s (a bakelitt�l eg�szen a digit�lis technol�gi�ig), a t�bbi szerkezet fejl�d�se mellett ez a norm�lis tendenci�t mutatja. Viszont ak�r gyorsan vagy gyorsabban fejl�dik a technika, hamarosan biztos megjelennek a zen�l� k�nyvespolcok, �gyak, �r�asztalok, �s lehet, hogy nemsok�ra maguk a k�nyvek is dalra fakadnak.

De vajon mi�rt k�t�d�nk ennyire a zen�hez? Mi olyat ny�jt nek�nk, ami ellen�llhatatlann� teszi? Tal�n az, hogy zen�nket hallgatva saj�t gondolatainkba m�lyedhet�nk, a kialak�tott saj�t vil�gunkba z�rk�zhatunk, ahol nem �r el minket a mindennapok feketes�ge? Val�sz�n�. Nem v�letlen�l l�tni egyre t�bb f�lhallgat�s embert az utc�kon, a buszon, metr�n. Ha f�radtak, elmer�lnek kedvenc dallamaikban, hiszen k�nyvet olvasva csak elb�biskoln�nak, meg az egy�bk�nt is hossz�, neh�z eltenni, ha le kell sz�llni… Ha vid�mak, vagy szomor�ak, t�rs hi�ny�ban - akiknek elmondhatn�k �rz�seiket - a kedvenc zenekarukkal osztj�k meg b�natukat vagy �r�m�ket.

De a zene nemcsak kis g�pezeteken kereszt�l �ramlik be az �let�nkbe. Megjelenik minden t�ren: ahogy �lt�zk�d�nk, ahogy viselked�nk, besz�l�nk. Sokszor els� l�t�sra el tudjuk d�nteni, ki milyen zen�t szeret, abb�l k�vetkezik, mik a szok�sai, hogyan t�ltheti a szabadidej�t, mire gondolhat. A zenei �zl�s�nk hat�rozna meg ez�ltal minket? Ha nem �gy lenne, akkor egy �j ismer�st�l nem azonnal a kedvenc egy�tteseit k�rdezn�nk, az ismer�skeres� honlapokon a ’Magamr�l’ c�msz� alatt nem az im�dott zenekaraink szerepeln�nek. Ahogy egy MTV rekl�mban hallhattuk: „Music makes connections”, azaz a zene kapcsolatot teremt.

Val�ban eddig fajult volna az emberi kommunik�ci�, a t�rsas �letm�d (itt, ahogy v�gig is az egy�ni �s nem a k�z�ss�gi zenehallgat�sr�l besz�lek, ami val�ban k�pes a kapcsolatteremt�sre, a kikapcsol�d�sra)? M�g ha meg is tal�ltuk a zenei �zl�s�nkbe ill� bar�ti k�rt, vel�k is a k�z�s tev�kenys�g a cd-k cser�lget�se �s az �j sz�mok meghallgat�sa lesz, ami az�rt nem �ll�t a kult�r�nak szobrot.

Szomor� a t�ny, hogy val�ban mag�nyoss�gunk enyh�t�s�re hallgatunk zen�t, hogy az ott megteremtett atmoszf�r�ban nyugodtan megtal�ljuk hely�nket.

�s ezzel kapcsolatban mer�l fel bennem a k�vetkez� k�rd�s: ha �gy mer�nk hagyatkozni kedvenc sz�mainkra, bele�rezz�k magunkat a dalsz�veg k�zvet�tette helyzetbe, gondolatokba, nem v�lik-e ez �ltal egyszer�v� az emberek manipul�l�sa? Nem el�sz�r vet�d�tt fel ez a gondolat, hiszen vegy�k csak p�ld�nak a mozgalmi vagy vall�si dalokat. Egy j�l meg�rt dallam, p�r sokatmond�, de m�gis f�lbem�sz� sor, �s k�sz is a manipul�lt ember�nk! �s manaps�g, a zenesz�mok hatalmas �ce�nj�ban kinek t�nne f�l p�r rosszra buzd�t� dalocska? Ha pedig egyszer m�r bef�szkelte az agyunkba mag�t a helytelenre �szt�nz� sor, akkor azt csak nagyon nehezen lehet ki�zni onnan.